Jogok

2010 június 23. | Szerző: eruska79

 Tegnap megérkezett és váltig állította,hogy itthon vagyok. Alighogy beengedtem nekem esett,elkezdett tapizni,átölelt.Akkorát löktem rajta,hogy megtántorodott.Megdöbbenten bámult,láttam,nem érti ezt az indulatot.

-Mi a baj,Babu?

-Mi a baaaj??? Ne csináld ezt!!!-üvöltöttem.

-Mit ne csináljak?

-Ne nyúlkálj hozzám!

-Én csaak..

-Te csak ne csináld!

-De csak átöleltelek.

-Hát,ne ölelgess!

-???

-Nincs jogod!

-Nincs rá jogom,hogy megöleljelek?

-NINCS! Mért lenne? Te hagyod,hogy csak úgy bárki ölelgessen?

-Én bárki vagyok neked? Mert te nekem nem vagy bárki.

-Tényleg?És ez most jut eszedbe?Hetek óta alig láttalak.És amikor igen,akkor sem öleltél át egyszer sem.

-Hát,most igen.

-Aha.Ja.Mert most volt hozzá kedved,mi?Ez így működik?Szerinted.Szerintem meg nem.Beszélgethetnénk a jogokról.Nekem mihez van jogom?Hallgatni,ugye?Mert bármi amit mondok azonnal felhasználhatóvá válik ellenem.

-Ki használja fel?Én?

-Te.Te is,igen.

-Nem értelek,kislány.

-Én sem téged.Egyre inkább nem.

-Akkor?Most mi lesz?

-Mi lenne?Ezt hogy érted?

-Akkor most nem akarsz lefeküdni velem?

-Miííí? Nem.NEMAKAROK!

…

Később kicsit megnyugodtam és engedtem,hogy mellém bújjon,néztük kicsit így a tv-t.Persze nem bírta sokáig,elkezdett puszilgatni mindenfelé.Persze túl sokáig én sem bírtam.

-Na,most mi van?-kuncogott.

-Hogyhogy mi van?

-Azt mondtad,nem fogsz lefeküdni velem.

-Én ilyet nem mondtam-kuncogtam én is.

-???

-Csak azt,hogy nem akarok.

-Ja.És már akarsz?

-Háát…

Ennyit a jogokról mára…

Jaaajjj

2010 június 21. | Szerző: eruska79

 -Mondj valami szépet nekem!-kértem.

-Én!

-Hülye!Akkor valami kedveset!

-ÉÉN!!!

-Nagyonhülye!

-Pá,Édes!-belecuppantott a telefonba és eltűnt az éterből.

De nem tűnt el a fejemből.Énhülye belezúgtam ebbe a disznóba,semmi kétség.És aki odafent ezt intézte,tuti bepisil a röhögéstől.Tiszta vicc az egész,na.És gyanítom,hogy ebből én nem kerülhetek ki ép ésszel.Jaj,jaj,jaajjj!És még egyszer jaaajjj!!!

Az én tavaszom…

2010 március 21. | Szerző: eruska79

 Előbb-utóbb minden kiderül,egyszer talán majd még az is,mért kellettem én neki,hogy mért pont én…Esetleg meg lehet kérdezni tőle,akar-e még egyáltalán valamit tőlem,és ha igen,mégis mi a fészkes francot akar,és hogy mit akart mégis egészen eddig.Mert már ezt sem értem én.Amennyiben ez egyszer kiderül (sosem derül ki!) akkor…nemtom,mi lesz akkor…

Van arra vajon némi csekély esély,hogy ebben az életben én még boldog lehessek,esetleg szerelmes,beteljesülten,viszonzottan,hmmm???Ki tudja erre a választ? Na,az a Bitang,csaló,hazug,gazember tuti nem.

Na,sebaj,azért megpróbálok ábrándozni,valami romantikusat,legalább annyit.Hát,tavasz is van,vagy mi.Tiszta romantikus…haha! És mi csörög? Ja,a vekker.Hisz csak álmodtam…

Ó!TE!JÓ!ÉG! Csak nem vagyok még mindig oda érte?Azért a disznóért…Na,aaz volna még csak az igazi Dráma,nagy D-vel.Ha belegondolok,az egészbe,a következő az,hogy keresem is a selyemzsinórt,persze,kizárólag önfelkötés céljából…

Hát,ez az én tavaszom…

Mik(i)ulás

2009 december 4. | Szerző: eruska79

 Miklós volt a neve, Mikinek szólította mindenki. Mellettem ült a padban,néha megfogta a kezemet,néha én fogtam meg az Ő kezét és olyankor szebben sütött a nap,akkor is,amikor nem is sütött egyáltalán. 8-9 évesek voltunk,Ő éppen egy évvel idősebb nálam,év vesztes. Szőke volt,kék szemű. Azóta sem tetszenek a szőke,kék szemű srácok,igazából nem is tetszettek soha,csak Ő. Az első szerelem volt? Az.Igen,lehet mondani.Az első gyerekkori szerelem.A legelső,a legnaivabb,a legönzetlenebb. Nekiadtam a tízóraimat,mert Ő otthon felejtette a sajátját és egyébként is imádta a Pick szalámis,sajtos szendvicset,amit az anyukám csomagolt és én amúgy sem voltam éhes. És Ő nekem adta azt a ceruzáját,a kéket,ami annyira tetszett nekem és olyan szépen lehetett vele írni. És Karácsonyi ajándékozásnál,mikor pont az Ő sapkájából húztuk ki egymás nevét,a véletlen ajándéka volt,hogy Ő az enyémet és én az övét,kaptam tőle egy pöttyös könyvet,amit azóta is féltve őrzök és amibe azt írta: Mikitől örök szeretettel! És Ő kapott tőlem egy csíkos könyvet,amibe azt írtam: Mikinek örök szeretettel! Remélem,Ő is féltve őrzi! Eltelt azóta sok-sok év,volt azóta sok-sok fiú az életemben,Miki nem volt több,Ő marad az egyetlen,az örök! Ahogy örök az első szerelem is,ami tényleg olyan,mint egy álmodás-ahogy az örökzöld Máté Péter slágerben elhangzik-akkor is,ha nem több,mint egy kézfogás, féltve őrzött érzelem,ami mégis szebb a többinél és elkísér mindhalálig.

Balu kapitány

2009 december 4. | Szerző: eruska79

Megtaláltam Balu egy régi fotóját,amin azzal a jóllakott óvodás pofijával vigyorog és a tekintete az a tipikus bugyinedvesítő,amibe nem tanácsos túl sokáig belenézni,mert könnyen elveszíti az ember lánya a józan ítélőképességét. Balu ugyanaz a poligám típusú istencsapása,mint Malac,csak tíz évvel fiatalabb,tíz kilóval nehezebb és tíz centivel magasabb kiadásban.Plusz egy feleséggel,habnak a tortára. Balu kényelmi szempontból nősült meg,közben vígan kötögeti a viszonyokat,tudván,hogy azok nem veszélyeztetik a házasságát,mert a felesége rajongva imádja és szemet huny,ilyen is van.Mért mondana,hát le az élvezetről,mért is tagadná meg azt magától? Értelmetlennek érzi ezt az áldozatot,még csak bűnösnek sem magát,végzetként éli meg a hűtlenkedéseit,sorsként,mely akaratán kívül történik vele,ezért nem is felelős semmiért. Balu hedonista. Carpe diem-ez a jelszava,a pillanatnak él,azzal a tudattal,hogy az élet egyetlen,megismételhetetlen csoda,amit élvezni kell,kihasználva minden lehetséges alkalmat. Balu mindig játszi könnyedséggel közeledett felém,tekintet nélkül a körülményekre. Játék voltam neki,egy kis visszalopott szabadság,változatosság,ami gyönyörködteti.Tudtam ezt,és tudtam,hogy tudta,hogy tudom.Történt köztünk egy s más,majdnem minden,de valahogy sosem jutottunk odáig,hogy minden megtörténjen,magyarul:sosem feküdtem le Baluval. Nem akartam egy lenni a sok közül,akit kipipálhat a listán,ez is megvolt,máris nem olyan érdekes,kérem a következőt. Balu nagyon értelmes fiú volt,kedves és nagyvonalú.Én meg egy húsz éves kislány,aki elhitte a hihetetlent,amit ma már nem hiszek,hogy egy ilyen pasi is képes lehet megváltozni. Sosem mondtam ezt el Neki,de tudtam,hogy tudja,hogy így hiszem,mert gyakran hangoztatta,hogy Ő már csak olyan,amilyen,vagy elfogadják így,vagy nem,de ez van.

Baluval nem találkoztam már vagy ezer éve,ha nem több,nem is tudom,hogy jutott most hirtelen eszembe ez az egész…Hát,kell nekem régi fényképeket nézegetni,nesze…

Persze,mégiscsak tudom,hogy még miért jutott mindez eszembe,hát mondom,hogy detto ugyanaz a probléma,mint az én poligám,hedonista, hűtlen,utálatosdisznó Malacom…

Finita?

2009 december 2. | Szerző: eruska79

 Jobb ötlet híján elvitt autókázni. Már vagy negyed órája robogtunk szótlanul.Nem bírtam tovább,muszáj volt megkérdeznem:

-Van egy másik is?

-Másik?-játszotta a hülyét.

-Őszintén felelj,kérlek!

Nem felelt sehogyse.

-Kérdeztelek.Van?

-Bolond vagy,kislány!

-Szóval nem vallod be?

Csönd. Idegesítő.

-Oké.Nem kell. Értem én. Tiszta sor.És
evvel össze is törted a szívem,azt remélem,tudod! De lényegtelen.Mit
érdekel az téged? Hogy nekem végem…Élt harminc évet, aztán finis,egy
pasi miatt,épp Temiattad…Ennyi az egész.Smafu.

-Ne dramatizálj már!-ennyit tudott mondani.

-Csak azt akarom,hogy légy őszinte.Itt már csak az a kérdés,megölsz-e vagy érdekel egy fikarcnyit is a sorsom. A többi fityisz!

Nem szólt.Egy szót se. Eltelt újabb negyed óra. Besokalltam.

-Áll meg!-üvöltöttem rá.

Rám bámult.Vezetett tovább.

-Nem hallod?Állj már meg!Ki akarok szállni!Nem megyek veled tovább!

-Hova akarsz menni?-higgadtan kérdezte.

-Tegyél ki!Rögtön!Most!-én sikítottam.

Fékezett,megállt.Feltéptem az ajtót,kipattantam az autóból. Ő is.

-Hova akarsz menni?-ismételte és jött utánam.

-Semmi közöd hozzá!Mit érdekel az téged?

-Igenis érdekel.

-Te viszont nem érdekelsz már engem.Szevasz!

Meneteltem rendületlenül visszafelé az úton.

-Talán vissza akarsz sétálni?

Menetelt mellettem.

-Hagyjál már békén!!!

-Van fogalmad,mit csinálsz?Gyalog akarsz visszamenni?

-És ha?

Gyorsítottam a lépteimet.Ő is.Elkapta a karom.

-Állj már meg!

-Eressz el!

Eleresztett,de jött tovább és beszélt:

-Gondolkodtál,mikor érsz haza? Jöttünk vagy száz km-t.

-Hagyjál már!Ne dumálj hozzám!!!-kiabáltam.

-Esik is.

Tényleg elég rendesen rákezdett.

-És?Szállj már le rólam!

-Bekattantál,Babuci!

-Aha.Lehet.Aztán? Jogom van hozzá! Különben meg ne analizálj engem! Semmit se csinálj!Tűnj el!Unlak!

Úgy visítottam,magam is megijedtem
kicsit. És Malacnál itt szakadt el a cérna.Azért van türelme,azt meg
kell hagyni.Már ő is megemelte a hangját:

-Na,eddig asszisztáltam ehhez az őrülethez!Ennyi!Elég volt!Még egy perc és tényleg itt hagylak!

-Alig várom!

Megtorpantam.Elém állt.

-Na,mi lesz?Tűnj az utamból!

-Elég volt,Babu,mondom!-erélyes volt,de már halkabb-vagy azonnal beszállsz az autóba,vagy én teszlek be!

-Hah…

És megtette.Elkapott és visszacipelt.Közben sivalkodtam:

-Naaa!!!Aúúúú!!!Hééé!!!Hát eeez…emberrablás!!!

-Emberrablás?-röhögött.

Én bőgtem.

Aztán hazáig megint néma csend… És egy szó és köszönés nélkül váltunk el…

 

Álom

2009 december 1. | Szerző: eruska79

 -Képzeld,mi történt!-így kezdte és már sejtettem,mi következik.A Barátnőm. A hosszú évek alatt már hozzászoktam leglehetetlenebb időpontokban érkező telefonhívásaihoz,melyek mind így kezdődtek:”Képzeld,mi történt!” Mert vele aztán mindig történik valami,méghozzá valami űberelhetetlen. Hát,mi történhetett már megint? Hajnal fél hét volt.Este tíz után még dumáltunk. A hangja kócos,álmos,zaklatott.Látom magam előtt a kuckójában,rózsaszín szívecskés hálóingében a gondolkodós foteljében kuporogva,szorongatva kedven csorba csészéjét,a macisat,szürcsöli a kávét és cigire gyújt.Ezt hallottam is,ahogy sercent az öngyújtó és mélyen leszívta a füstöt,kifújta,újra beszívta.

-Mi történt?-kérdeztem megadóan.

-Nem fogod elhinni…Őőőrület!!!

Hatásszünet. Nagy szippantások.

-Álmomban a Szepivel szexeltem!

És újra szünet.Mély csönd.

Na,hál’Isten.Megkönnyebbültem.Akkor,hát nem történt tragédis.Nem csalták meg,nem dobta a pasija,nem verte át senki,ez most nem anorexia,nem bulímia,nem depresszio,nem munkahelyi kiégés-ez mind megvolt amúgy,van,aki a személyiségfejlődése során nem képes kihagyni egyetlen szószedetet sem a pszichologiai kislexikonból.Egyszer élünk,vagy mifene-alapon.Ő pontosan ez a fajta.De ezúttal csak álmában szexelt.Hiphiphurrá!!!

-Egész hosszú álom volt-folytatta,hallhatóan csalódottan,amiért nem reagáltam a szenzációra-Tudod olyan,amikor tökre megmarad a dolog intenzitása,amikor olyan átéléssel álmodsz,mintha valóság lenne.Érted?

Hát,egyáltalán nem értek semmit!Mi a francnak álmodozik ez a hülyelány épp a Szepivel,aki totál nem is az esete? Szepi közös haverunk,helyes srác,mondhatni szépfiú,de semmi több.Minta érték nélkül-mondja rá a Barátnőm. Akkor meg?

-És a Pali?-kérdeztem rá a tények tisztázása végett.

Pali a pasija.Merthogy az is van neki,méghozzá elég komoly is az ügy,két évesek lesznek nemsokára.

-Ő nem volt ott-vágta rá-Nem szerepelt az álomban.Szerinted mit jelenthet ez?

Mittudomén,mit jelent!Hát,mi vagyok én,álmoskönyv?

-Halványlila csillagfényű ötletem nincs-mondtam-Szerinted?

Ez a legbiztosabb módszer,visszadobni a labdát. Tűnődő csend.Ő se tudja.Honnan is tudhatná?Ő se álmoskönyv. Azért csacsogott még:

-Talán valamiféle…nemtudom…rejtett vágy,vonzalom…

-Miíí?A Szepi iránt?-röhögnöm kellett.

-Úgy értem,tudatalatti!Csakis! Vagy…esetleg…valami zavarra is utalhat ez az álom,nem?

-Zavarra???-ezt tényleg nem értettem.

-Szexuálisra…khmm…talán-ideges köhécselés-Ami azt illeti akadt némi problémánk mostanában…Nem túl komoly…de…probléma.

Erre én is rágyújtottam,pedig kocabagós vagyok.Na,de ennyi izgalmat kora reggel.

-Ilyet álmodni…Őőőrület!Szerinted bekattantam,mi?Totál be vagyok csavarodva,ugye?

-Dehogy vagy!-igyekeztem meggyőzőnek hangzani-Egy hülye álom miatt?Ugyan!Mindenki álmodik ilyesmiket.

-Téényleg?Te is?-egész felderült a hangja.

-Képzeld! Nem is rég.

-Kivel?A Szepivel?

-Dehogy!

-Hanem?Kivel?Nyögd már ki csajszi!

-Valakivel.

-Ki vele már!Halljam!

-Valakivel,mondom.Számít az?

Persze,számít.De nem tudta kiszedni belőlem.Annyit elárulok,nem a Szepivel.

Álom,álom…Ééédes álom…

HARAGSZOMRÁ/D/

2009 november 29. | Szerző: eruska79

 Pedig szép este volt.Vagyis: szép estének indult.Gyertyafény,vörösbor.Talán nem kellett volna kérdeznem:

-Mondd csak,hány nővel borozgattál már így?

Azonnal felvette a világ legártatlanabb arckifejezését.

-Így…eggyel sem!

-Naa!

-Egy sem fogható hozzád,Babu!

Ezen röhögnöm kellett. Nem értette.

-Most mi ilyen mulatságos?

-Te.Az egyik pillanatban tagadsz,a másikban magyarázkodsz.Vicces!Inkább tölts még egy pohárral és ne bámulj rám ilyen hülyén!

Töltött.Szó nélkül.

-Na,mi van,megnémultál? Tiszta hülye vagy mostanában,tudod?Idegesítő!Hazug disznó!Hallod? Mért vágsz ilyen képet?Mint egy halálraítélt…

-Hát,nem mondasz túl szépeket nekem.

-Igazán?Csak a véleményemet akarom elmondani,nem szerelmet vallani.

-Pedig szép dolog is a szerelem!-már vigyorgott,halálosanidegesítően!

-Te azt honnan tudod?

Sértett arcot vágott,ivott.Ittam én is.

-Na,ne bámulj már így rám,inkább adj egy csókot!

Én se vagyok százas,tiszta sor.

-Azt nem lehet-ezt bírta mondani.

-Miííí???? Mér nem???

-Becsíptél.Így nem fair.

-Méghogy nem fair? Épp te beszélsz….Hagyjuk!Na adsz egy csókot?

Nem adott.Vigyorgott,hülyén.

-Akkor pukkadj meg!Hülye!

A következő pillanatban már közeledettt a szájával a számhoz.Hátrarántottam a fejem.

-Neee!!!Már nem kell!

-Most mit izélsz?Mondtam,hogy nem adok,

-Azt mondtad,nem fair.És kiröhögtél.

-Dehogy!És most megcsókollak szépen,mert szépen kérted!

-Nem is kértem szépen!Azt mondtam,pukkadj meg!

-Akkor nem kell?

-Kell!De úgy,hogy nem kérem,mégis adsz.Vagy nem kell.Adj annak akkor,aki szépen kéri.Bizonyára akad ilyen.

Nem reagált.Ásítozni kezdett.

-Ha fáradt vagy,talán feküdj le!

-Mi?Neem…csak ásítottam.

Aha.Hát,akit szeretünk,akivel együtt borozgatunk gyertyafényben annak a jelenlétében jó esetben nem szoktunk ásítozni,szerintem.Vagyis ez nem a jó eset.

-Mi a bajod?Ezt mondd meg!

-Hogy?Ja…Semmi.

-Nem is figyelsz rám.

-Hogyne figyelnék.

Rám se nézett.

-Nem igaz!Egyáltalán nem figyelsz.sose figyelsz rám igazán.

-Mi bajod van,kislány,

-Nekem???Te vagy a bajom.Úgy ülsz itt,mintha én itt se lennék.

Erre elkezdett lapozgatni valami sportújságot.

-Halloood???Ne merj olvasgatni,miközben hozzád beszélek,mer fejbeváglak!

-Most hisztizni fogsz?

-Igen,te utálatos!

-És sértéseket fogsz a fejemhez vágni?Vidám kis estének nézünk elébe.

-Elébe?Szerintem ezzel vége,befejezettnek tekinthetjük ezt az estét!És ha így folytatod,akkor az egészet,ami köztünk van.

Nem mondott erre semmit.Én meg inkább otthagytam,mit tovább idegeljem magam miatta.Egy ilyen pasi miatt…

Nője is van,szerintem,tuti,biztos,hogy van valami nője ennek a gyalázatosnak.Utálatos disznó!

TALÁLKOZÁS A RÉGI SZERELEMMEL

2009 november 29. | Szerző: eruska79

 Nem,igazából nem volt rossz.Ellenkezőleg.Nagyon jó volt.Szép.Mint régen.Szebb is talán.Más. És hiába próbáltam ellenséges szemmel nézni a változást,mi Őrajta látható,nem ment.Egyrészt,mert képtelen vagyok Őrá ellenségesen nézni.Másrészt,mert nincs rajta változás.Negatív irányú semmiképpen.Ugyanolyan kedves,mint volt.Ugyanolyan helyes.Ugyanolyan utánozhatatlanul imádnivaló.És a mosolya…Óóóó,az Ő mosolya….Még mindig gyönyörűbb,mint bárkié ezen a világon,és az univerzum egyik felétől a másikig ér és ragyog,ragyog,csodálatosan,hihetetlenül,beragyogja az éjszakáimat ma is… És még a cipőfűzője is szebb és csodálatosabb,mint bárkié ezen a világon.

Malac elbújhatik mögötte,a lába nyomába sem ér.Ez a tény,sajnos ez.Malac csak Malac. Ő meg Ő.ŐŐŐ,mindörökre.Mert “van Szerelem,mely nem gyógyítható”.És csak álltam és nem is tudtam meg nem is mertem megszólalni,mert féltem,hogy végetér,hogy elmúlik a pillanat,elillan a varázs és eltűnik,el,megint az életemből,ahogy már egyszer,nem is egyszer már,örökre,elveszítem,még mielőtt az enyém lehetett volna.

“Jöjjj,néhány órás napsütés!”

Új ruha

2009 szeptember 28. | Szerző: eruska79

 Vettem ma egy új ruhát. Egyszerű kis gönc,semmi extra,de szerintem nagyon előnyösen áll.Megmutattam Malacnak is.

-Nos?-pipiskedve körbeforogtam.

-Csini.

-Ennyi az egész?

-Káprázatos!Lélegzetelállító!Fantasztikus!

-Naaa! Nem jó?

-De!Mondom.Tök jól áll.

-Tehát,tetszem így neked,ebben a ruhában?

-Aham-lézersugaras tekintet-De ruha nélkül még sokkal jobban tetszel!

-Hékááás!!!Ez aztán a bók!

Ő így tud bókolni.Tudom. Csókolni sokkal jobban tud. És a többit… 😛