Finita?

2009 december 2. | Szerző: eruska79 |

 Jobb ötlet híján elvitt autókázni. Már vagy negyed órája robogtunk szótlanul.Nem bírtam tovább,muszáj volt megkérdeznem:

-Van egy másik is?

-Másik?-játszotta a hülyét.

-Őszintén felelj,kérlek!

Nem felelt sehogyse.

-Kérdeztelek.Van?

-Bolond vagy,kislány!

-Szóval nem vallod be?

Csönd. Idegesítő.

-Oké.Nem kell. Értem én. Tiszta sor.És
evvel össze is törted a szívem,azt remélem,tudod! De lényegtelen.Mit
érdekel az téged? Hogy nekem végem…Élt harminc évet, aztán finis,egy
pasi miatt,épp Temiattad…Ennyi az egész.Smafu.

-Ne dramatizálj már!-ennyit tudott mondani.

-Csak azt akarom,hogy légy őszinte.Itt már csak az a kérdés,megölsz-e vagy érdekel egy fikarcnyit is a sorsom. A többi fityisz!

Nem szólt.Egy szót se. Eltelt újabb negyed óra. Besokalltam.

-Áll meg!-üvöltöttem rá.

Rám bámult.Vezetett tovább.

-Nem hallod?Állj már meg!Ki akarok szállni!Nem megyek veled tovább!

-Hova akarsz menni?-higgadtan kérdezte.

-Tegyél ki!Rögtön!Most!-én sikítottam.

Fékezett,megállt.Feltéptem az ajtót,kipattantam az autóból. Ő is.

-Hova akarsz menni?-ismételte és jött utánam.

-Semmi közöd hozzá!Mit érdekel az téged?

-Igenis érdekel.

-Te viszont nem érdekelsz már engem.Szevasz!

Meneteltem rendületlenül visszafelé az úton.

-Talán vissza akarsz sétálni?

Menetelt mellettem.

-Hagyjál már békén!!!

-Van fogalmad,mit csinálsz?Gyalog akarsz visszamenni?

-És ha?

Gyorsítottam a lépteimet.Ő is.Elkapta a karom.

-Állj már meg!

-Eressz el!

Eleresztett,de jött tovább és beszélt:

-Gondolkodtál,mikor érsz haza? Jöttünk vagy száz km-t.

-Hagyjál már!Ne dumálj hozzám!!!-kiabáltam.

-Esik is.

Tényleg elég rendesen rákezdett.

-És?Szállj már le rólam!

-Bekattantál,Babuci!

-Aha.Lehet.Aztán? Jogom van hozzá! Különben meg ne analizálj engem! Semmit se csinálj!Tűnj el!Unlak!

Úgy visítottam,magam is megijedtem
kicsit. És Malacnál itt szakadt el a cérna.Azért van türelme,azt meg
kell hagyni.Már ő is megemelte a hangját:

-Na,eddig asszisztáltam ehhez az őrülethez!Ennyi!Elég volt!Még egy perc és tényleg itt hagylak!

-Alig várom!

Megtorpantam.Elém állt.

-Na,mi lesz?Tűnj az utamból!

-Elég volt,Babu,mondom!-erélyes volt,de már halkabb-vagy azonnal beszállsz az autóba,vagy én teszlek be!

-Hah…

És megtette.Elkapott és visszacipelt.Közben sivalkodtam:

-Naaa!!!Aúúúú!!!Hééé!!!Hát eeez…emberrablás!!!

-Emberrablás?-röhögött.

Én bőgtem.

Aztán hazáig megint néma csend… És egy szó és köszönés nélkül váltunk el…